Nehéz belekezdeni ebbe a részbe, hiszen ebben a pillanatban veszítettem el egy jó barátomat. Olyasmiket mondott amiken csak fogtam a fejem. Hála Istennek a legjobb barátnőim most is velem vannak és rájuk mindig is számítottam! Ebben az évben több barátomat is elveszítettem, de kit kéne okolni? Magamat mert hagytam, hogy egy kis veszekedés elszakítson minket? Minden tettem jogos, soha nem teszek olyat amit később megbánnék! Egy volt barátomra annyira megharagudtam, hogy elmondtam egy titkát. Ő meg tudta, és ő jött oda megbeszélni velem. Oda állt elém és megkérdezte 'Neked ez miért volt jó?' Megvontam a vállam és elmentem. A mai napig nem bántam meg! Merek elkezdeni valamit, és ha azt elkezdem nem hagyom abba. Ő nem értette, hogy miért vetettünk véget ennek -az amúgy nagyon jó- barátságnak. Sok mindent nem mondtam el neki! Azt mondtam 'Ez olyan mint az evolúció. Fejlődik, fejlődik és egyszer csak pofon vág az élet és felvilágosít!' -nem értette... Majd addig húztam, hogy megint oda állt elém és meg kérdezte, 'Mit csináltam?' nem tudja mit csinált? Amikor hárman voltunk, én le voltam szarva. Folyton el voltam felejtve és csak akkor éreztem jól magam ha ketten voltunk. Amikor a legjobb barátnőimmel beszéltem, oda ült és elkezdett beszélni hozzám, miközben én próbáltam nem rá figyelni. Ezeket nem vette észre! De én csak annyit mondtam 'Majd csak észre veszed magad!'... Mi mást kellett volna?
Semmi féltékenység nem volt bennem, csupán nem éreztem jól magam.
Most meg annyira megutáltam a ma elvesztett barátom, hogy azt se akarom, hogy vissza jöjjön Magyarországra! Az 'utált hármas' össze állt és velük kell a minden napokban küzdenem (nem mintha nagy "ellenfelek" lennének, mindnek csak nagy a szája).
Biztos vagyok benne, hogy arra pazarolják az idejüket,hogy engem szidhassanak! De ha még a szabadidejüket is rám pazarolják, akkor az nekem csak jó nem? Hiszen nem tudnak elfelejteni...
Nincs olyan ember akinek ne lenne ilyen 'barátja'. Figyelj, szard le őket! Légy erős és lépj túl a dolgon! :)
-V
